Kint tombol a vihar, de belül nyugalom van meg ganjaman:
Egy laza csütörtök este...
Elég kemény időszakon mentem keresztül az elmúlt 2 hónapban. Ha arra gondoltam, hogy be kell mennem dolgozni, öklendezni kezdtem. Szerintem ezzel mindent elmondtam arról a stresszről, ami az utóbbi időben ért. Megfenyegettek, hogy kirúgnak, lehordtak mindennek, eltiltottak 1 hétre a munkától - pedig nem is voltam a hibás... Mindenbe belekötöttek! Még abba is hogy veszem a levegőt.
Egyetlen lazítási pont az volt, hogy a haverokkal esténként gatyára mentünk. Nyilván Simon ennek annyira nem örült, hogy szinte minden este volt nálunk valaki, de muszáj volt egy kicsit kikapcsolnom az agyam, mert úgy éreztem megbolondulok.
Persze, most is stresszelem magam, mert állam bácsinak lógok némi pénzzel, és fogalmam sincs hogy fogom kifizetni neki... De majd ezt is megoldom valahogy, mint minden mást...
Volt egy munkatársam, aki mindig csinálta a cirkuszt. Egy kis buzi... mondjuk tényleg meleg volt, de ez most mindegy is. Olyan jelenetet levágott a múltkori stábon, hogy alig bírtam leplezni a röhögésem. Még soha nem láttam buzit kiborulni. Neki annyira sikerült, hogy nem is dolgozik már nálunk.
Tegnap megkaptam életem első napszúrását. Gokart versenyen voltunk és délutánra szarul lettem. Még hánytam is, a fejem majd szét ment... "Remek volt..." Megyek is, lefetrengek egy kicsit pihenni, mert megérdemlem...
Vagy nem?
Lelkiekben teljesen kivagyok... Most tényleg felfordult a gyomrom egy-két dologtól.
Az embernek még az életkedve is elmegy...
Az utóbbi időben elég sok új hatás ért minket. Megismerkedtünk új arcokkal, akik néha be is foglalják a nappalit alvásügyileg. Elvagyunk velük, mint a befőtt.
A tudom mellett a zenei ízlésem is tágult. Most éppen ezt hallgatom:
Hát ennyi...
2 joint, 2 pálinka, fél pakk spuri és sok - sok vodka-kóla.
Eredménye:
Már reggel fél 8 van, és már huszadjára hallgatom meg a zenét...
Megsúgták, hogy az a baj velem, hogy nem vagyok olyan életvidám, mint régen!
Hát basszátok meg!
A hetem:
Hétfő = HÉTFŐ
Kedd = HÉTFŐ 
Szerda = HÉTFŐ
Utálom azt a kibaszott HÉTFŐt!
Háááááziiiibuliii! A társaság és a vodka adott. No meg egy kis zöld... Nincs senkinek szilveszteri hangulata. Simon persze már részeg...
Jah, meg Chase and Status - Let you go...
Ébredés-tántorgás a lakásban-cigi-kapkodás-indulás-telefon-cigi-busz-alvás-Vásárhely-leszállás-cigi-séta-munkahely-cigi-kávé-cigi-kávé-cigi-munka-kávé-munka-cigi - séta-cigi-busz-alvás-Szeged-cigi-busz-lakás-kaja-cigi-haverok-cigi-joint-cigi-cigi-joint-cigi-cigi-joint-cigi-víz-cigi-víz-alvás...
Nagyjából a napom...
Állítólag sokkal nyitottabbak az új élményekre és nem ijednek meg a tiltott szerektől sem.
Ez elsősorban azokra a nőkre vonatkozik a Cardiffi Egyetem kutatói szerint, akiknek az átlagnál magasabb az intelligenciahányadosuk. Egy erre vonatkozó kutatás szerint az átlagos 100-nál magasabb IQ-val rendelkező nők kétszer nagyobb valószínűséggel próbálják ki az illegális szereket, mint kevésbé okos társaik.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy nemcsak gyakrabban próbálják ki, de nagyobb valószínűséggel szoknak rá. Aminek az az oka, hogy nem érzik veszélyesnek a kísérletezést, sőt az egy-kétszeri kipróbálást sem. A magasabb intelligencia egyébként nem csak a nőknél állt összefüggésben a nagyobb valószínűségű drogfogyasztással: a tendencia a férfiaknál is megfigyelhető volt a cardiffi kutatók szerint, csak nem ilyen erőteljesen.
Lapszemle volt...
Valószínűleg tüdőgyulladásom van. Nem hiszem, hogy véletlenül fáj a hátam a tüdőmnél...
Bassza meg!
csak már hetek óta minden nap be vagyok tépve. Na ezért írok ritkán. Most beteg voltam, de már jobban vagyok. Jókat főzök, és köszönöm elvagyok a magam kis bajával. Mert az persze van. Nem is kevés. De ezt most hagyjuk.
Csá!
De tényleg! Az, hogy már kb 5-6 hete minden nap bent vagyok a rádióban elég sok. Nem a munkával van bajom, hanem azzal, hogy Simonnal nincs egy olyan hétvégénk, hogy el tudnánk menni valahova. Ok, van, hogy csak reggeles vagyok, akkor is kb délre vagyok otthon, alszok 1 kicsit, de ezzel már el van rontva a napom. Az már nem olyan.
Már mióta el akarunk menni a Vadasparkba újra... Itt van igazából egy köpésre, de eddig nem volt időnk, most meg már szar az időjárás...
Ilyen volt a tegnap:
Átjönnek haverok, elvagyunk, általában gatyán vagyok minden nap, mert így tudok lazítani. Olyankor legalább teljesen kikapcsolok.
Az előző bejegyzésben írtam arról a cuccról, amit szerváltunk. Az első alkalommal, ugye 7en mentünk offra 1 cinó kis cigitől. Utána azt beszéltük 3an, hogy veszünk ebből a porból 1 egész pakkot. Nahát, úgy nem sikerült beszerválni. De, helyette kaptunk cigikéket, ami ugye közel nem annyit tartalmazott, de árban ugyanaz.
Ezen kicsit felbasztuk magunkat, így kb egy hétvége alatt kivégeztük az egészet 3an, sőt volt, hogy csak ketten. Egyszerűen nem csináltunk nagy felhajtást, meg sóhajtozást előtte, egyszerűen mikor éreztük 2-3 szipi után, hogy most borultunk meg, akkor letettük. Mikor kezdett leülni a flash, akkor folytattuk. Senki nem lett rosszul, nem volt pánik, teljesen jól éreztük magunkat...
Eldöntöttük azonban, hogy ezt rendszeresen nem. Egyszer - egyszer oké, de folyamatosan nem fogjuk. Kíváncsi vagyok mikor kerül elő ismét...
:)
Egy átlagos péntek estének indult. Gondoltuk a szokásos alapozás után éjfél körül irány be a városba, és buli. Majd másnap én megyek melózni, este meg majd ráérek pihenni...
Minden a rendes mederben csörgedezett, hazaértem időben kilencre. Addigra már a többiek is jövögettek. Elkezdtünk iszogatni, majd tekertünk pár cigit. Ezzel nem is volt baj, mindenki elvolt. Aszaltunk össze - vissza.
Mikor már mindenki megérkezett, Simon leült keverni a géphez, őt akkor elvesztettük vagy 2 órára. Mi meg nekikészültünk a következő körre. Ekkor vett elő Zs papa egy kis cinó cigit. Kb olyan hosszú, mint egy fogpiszkáló, és kb olyan vastag is volt, mintha kettőt egymás mellé raktunk volna. Gyors körös játék volt, egy szipi, majd adod tovább.
Hát ha jól emlékszem 4szer ért körbe. Igazából, már az első slukk után éreztem egy a derekamtól induló bizsergést, ami végig futott a hátamon, majd a nyakamon fel a fejemre, a tarkómtól a homlokomig. Majd elkezdődött a zsizsegés, mindenki aszalt, röhögött, magyarázott, és nagyon gyorsan mozgott. Lehet a csavarós dubstep volt az oka, vagy csak mohók voltunk, mindenki megcsúszott. De egyik pillanatról a másikra... Én speciel arra összpontosítottam, hogy ne essek ki a fotelomból.
Tényleg úgy éreztem, hogy szétcsúsztam. Húzott a fejem, de a testem teljesen másik irányba éreztem, hogy mozdul. Volt nagy szívdobogás, ritmusra dobolás, nagy levegő-sóhajtás. Igazából nem mertem megmozdulni inni, mert annyira gatyán voltam. Milán, aki azért régi veteránnak számít már Shotguncure-hoz és hozzám hasonlóan, nem bírt beszélni. Artikulálatlan hangok törtek föl belőle, mikor ecsetelni akarta, hogy ki milyen flash-ben lehet.
Kb. egy óra volt ez az élmény, aminek voltak rossz pillanatai is, mert nagyon a határon táncolt a dolog, hogy ez még jó flash, vagy már szeretnék kiszállni, de nem tudok. Persze utána már röhögtünk rajta. Meg azért összességében jó rá visszagondolni, sőt. Igazából fogunk még venni ilyet.
Mint kiderült 90 akárhányszázalékos THC tartalmú cucc volt a cigiben, ami 6 embert tett gatyára, egyet meg teljesen offolt. Zs papa, aki eleve hozta a cigit, kb 10 perc aszalás után elvesztette a talajt. Ne4m igazán tudta térben elhelyezni magát. Ő végig rókázta az este hátralevő részét. Mondjuk azt beszéltük Shotguncure-ral, hogy lehet a többiek beszélték már bele, hogy szarul van, azzal hogy kérdezgették, hogy mi a baj, jól vagy - e, minden oké...
Az estéhez egy dal is tartozik(ennél csak brutálabb volt):
Ezt még meg fogjuk ismételni...
