A hetem:
Hétfő = HÉTFŐ
Kedd = HÉTFŐ 
Szerda = HÉTFŐ
Utálom azt a kibaszott HÉTFŐt!
Háááááziiiibuliii! A társaság és a vodka adott. No meg egy kis zöld... Nincs senkinek szilveszteri hangulata. Simon persze már részeg...
Jah, meg Chase and Status - Let you go...
Ébredés-tántorgás a lakásban-cigi-kapkodás-indulás-telefon-cigi-busz-alvás-Vásárhely-leszállás-cigi-séta-munkahely-cigi-kávé-cigi-kávé-cigi-munka-kávé-munka-cigi - séta-cigi-busz-alvás-Szeged-cigi-busz-lakás-kaja-cigi-haverok-cigi-joint-cigi-cigi-joint-cigi-cigi-joint-cigi-víz-cigi-víz-alvás...
Nagyjából a napom...
Állítólag sokkal nyitottabbak az új élményekre és nem ijednek meg a tiltott szerektől sem.
Ez elsősorban azokra a nőkre vonatkozik a Cardiffi Egyetem kutatói szerint, akiknek az átlagnál magasabb az intelligenciahányadosuk. Egy erre vonatkozó kutatás szerint az átlagos 100-nál magasabb IQ-val rendelkező nők kétszer nagyobb valószínűséggel próbálják ki az illegális szereket, mint kevésbé okos társaik.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy nemcsak gyakrabban próbálják ki, de nagyobb valószínűséggel szoknak rá. Aminek az az oka, hogy nem érzik veszélyesnek a kísérletezést, sőt az egy-kétszeri kipróbálást sem. A magasabb intelligencia egyébként nem csak a nőknél állt összefüggésben a nagyobb valószínűségű drogfogyasztással: a tendencia a férfiaknál is megfigyelhető volt a cardiffi kutatók szerint, csak nem ilyen erőteljesen.
Lapszemle volt...
Valószínűleg tüdőgyulladásom van. Nem hiszem, hogy véletlenül fáj a hátam a tüdőmnél...
Bassza meg!
csak már hetek óta minden nap be vagyok tépve. Na ezért írok ritkán. Most beteg voltam, de már jobban vagyok. Jókat főzök, és köszönöm elvagyok a magam kis bajával. Mert az persze van. Nem is kevés. De ezt most hagyjuk.
Csá!
De tényleg! Az, hogy már kb 5-6 hete minden nap bent vagyok a rádióban elég sok. Nem a munkával van bajom, hanem azzal, hogy Simonnal nincs egy olyan hétvégénk, hogy el tudnánk menni valahova. Ok, van, hogy csak reggeles vagyok, akkor is kb délre vagyok otthon, alszok 1 kicsit, de ezzel már el van rontva a napom. Az már nem olyan.
Már mióta el akarunk menni a Vadasparkba újra... Itt van igazából egy köpésre, de eddig nem volt időnk, most meg már szar az időjárás...
Ilyen volt a tegnap:
Átjönnek haverok, elvagyunk, általában gatyán vagyok minden nap, mert így tudok lazítani. Olyankor legalább teljesen kikapcsolok.
Az előző bejegyzésben írtam arról a cuccról, amit szerváltunk. Az első alkalommal, ugye 7en mentünk offra 1 cinó kis cigitől. Utána azt beszéltük 3an, hogy veszünk ebből a porból 1 egész pakkot. Nahát, úgy nem sikerült beszerválni. De, helyette kaptunk cigikéket, ami ugye közel nem annyit tartalmazott, de árban ugyanaz.
Ezen kicsit felbasztuk magunkat, így kb egy hétvége alatt kivégeztük az egészet 3an, sőt volt, hogy csak ketten. Egyszerűen nem csináltunk nagy felhajtást, meg sóhajtozást előtte, egyszerűen mikor éreztük 2-3 szipi után, hogy most borultunk meg, akkor letettük. Mikor kezdett leülni a flash, akkor folytattuk. Senki nem lett rosszul, nem volt pánik, teljesen jól éreztük magunkat...
Eldöntöttük azonban, hogy ezt rendszeresen nem. Egyszer - egyszer oké, de folyamatosan nem fogjuk. Kíváncsi vagyok mikor kerül elő ismét...
:)
Egy átlagos péntek estének indult. Gondoltuk a szokásos alapozás után éjfél körül irány be a városba, és buli. Majd másnap én megyek melózni, este meg majd ráérek pihenni...
Minden a rendes mederben csörgedezett, hazaértem időben kilencre. Addigra már a többiek is jövögettek. Elkezdtünk iszogatni, majd tekertünk pár cigit. Ezzel nem is volt baj, mindenki elvolt. Aszaltunk össze - vissza.
Mikor már mindenki megérkezett, Simon leült keverni a géphez, őt akkor elvesztettük vagy 2 órára. Mi meg nekikészültünk a következő körre. Ekkor vett elő Zs papa egy kis cinó cigit. Kb olyan hosszú, mint egy fogpiszkáló, és kb olyan vastag is volt, mintha kettőt egymás mellé raktunk volna. Gyors körös játék volt, egy szipi, majd adod tovább.
Hát ha jól emlékszem 4szer ért körbe. Igazából, már az első slukk után éreztem egy a derekamtól induló bizsergést, ami végig futott a hátamon, majd a nyakamon fel a fejemre, a tarkómtól a homlokomig. Majd elkezdődött a zsizsegés, mindenki aszalt, röhögött, magyarázott, és nagyon gyorsan mozgott. Lehet a csavarós dubstep volt az oka, vagy csak mohók voltunk, mindenki megcsúszott. De egyik pillanatról a másikra... Én speciel arra összpontosítottam, hogy ne essek ki a fotelomból.
Tényleg úgy éreztem, hogy szétcsúsztam. Húzott a fejem, de a testem teljesen másik irányba éreztem, hogy mozdul. Volt nagy szívdobogás, ritmusra dobolás, nagy levegő-sóhajtás. Igazából nem mertem megmozdulni inni, mert annyira gatyán voltam. Milán, aki azért régi veteránnak számít már Shotguncure-hoz és hozzám hasonlóan, nem bírt beszélni. Artikulálatlan hangok törtek föl belőle, mikor ecsetelni akarta, hogy ki milyen flash-ben lehet.
Kb. egy óra volt ez az élmény, aminek voltak rossz pillanatai is, mert nagyon a határon táncolt a dolog, hogy ez még jó flash, vagy már szeretnék kiszállni, de nem tudok. Persze utána már röhögtünk rajta. Meg azért összességében jó rá visszagondolni, sőt. Igazából fogunk még venni ilyet.
Mint kiderült 90 akárhányszázalékos THC tartalmú cucc volt a cigiben, ami 6 embert tett gatyára, egyet meg teljesen offolt. Zs papa, aki eleve hozta a cigit, kb 10 perc aszalás után elvesztette a talajt. Ne4m igazán tudta térben elhelyezni magát. Ő végig rókázta az este hátralevő részét. Mondjuk azt beszéltük Shotguncure-ral, hogy lehet a többiek beszélték már bele, hogy szarul van, azzal hogy kérdezgették, hogy mi a baj, jól vagy - e, minden oké...
Az estéhez egy dal is tartozik(ennél csak brutálabb volt):
Ezt még meg fogjuk ismételni...
Úgy érzem magam, mint egy agresszív brit tini!
Indulok csekket fizetni...
Ejjjgen... Lassan töltöm hivatalosan is a harmadik X-et. Szép nem? Persze Simont épp azon a délutánon vitték el melózni, mikorra le volt szervezve az egész.
Most nem volt olyan jó, mint egyébként szokott. Mondjuk mi Shotguncure -ralmegint kivoltunk, mint a fos, de csak azért mert hamar elkezdtük a szivornyát. A többiek... volt, aki eleve másnaposan jött, így annyira nem emelte az este hangulatát, volt aki csak üdítőzött, így neki sem lehetett nagy pöri.
No, és persze voltak olyanok is, akiknek nem is szóltam, de örültem, hogy eljöttek. Meg volt olyan is, akit hívtam, de nem jött el. :(
Sajnos beárnyékolta a szombat délutáni ivászatot, hogy vasárnap reggel mennem kellett dolgozni, így nem élhettük ki magunkat teljesen, és felhőtlenül, de majd máskor.
Addig itt van ez:
Csecse - becse...
Szóval a nagy csapatépítés... Már kb 1 hónapja el van döntve, hogy megyünk munkatársakkal gokartozni, csak az időpont nem volt még lefixálva. Elmondanám az utolsó pillanatban persze minimum két olyan ember nem tudott jönni, akivel full jól el lehet ökörködni.
A lényeg, én még soha nem gokartoztam korábban. Persze én értem ki a bagázsból elsőként, ami több okból is jó volt. 1. Kaptam nagyon finom pálinkát. 2. Főztek nekünk marhapörköltet, abból is én kóstoltam először. 3. Tök jól összehaverkodtam az ottani arcokkal.
Az első köröm, még kicsit bátortalan volt, de utána kentem neki. Hajtottam, mint az állat. Még a főnököt is majdnem leszorítottam a picsába. Nem engedett előzni, de addig forgolódott, míg elcseszett egy kanyart. Túl nagy ívben vette be + közben valaki másra figyelt, én meg belső íven beelőztem. Ezen úgy meglepődött, hogy még a fékre is rálépett. Ki is állt utána. Ha-ha!
Persze, később megjegyezte, hogy egy páran agresszíven vezetünk, biztos lelki bajunk van. Én nem tudom, de úgy tűnik, hogy Gyugyó bá felcsapott pszichológusnak, hogy mindig ezzel jön. Azt hittem pofán csapom. El sem tudja képzelni, hogy mennyi feszültség van az egész csapatban és most egy csomó fáradt gőzt le tudtunk engedni ezzel.
Én is úgy mentem, mint az állat... Mondjuk tuningoltam is az agyam ezzel:
De nagyon jó volt! Mennék máskor is, de saját zsebből 10 percért nem fizetek 2 rugót.
Jah, meg,hogy Shotguncure-ral végig téptük az egészet, illetve Mocskos Enció talált egy jó kis telót (nekem). Igazából nem nekem, csak pofátlanul behúztam, de honorálni fogom valahogy. :)
Simonnak végre lett egy rendes munkája, ez jó. Egyetlen rossz oldala van, hogy hetekig nem látom, mert messze van. Ez előtt a főnököm mindenért belém kötött. Csomó jó munkatárs elment vagy tervezi, hogy elmegy máshova. Ez is elkeserített.
Szerencsére mostanában tudok rendesen szívni. Ennek azonban van hátulütője. Fesztiválszezonban azért csak be tudtuk szervezni magunkat még 1re ingyen. És az a poén, hogy ezt saját erőből is el tudtam intézni, nem kellett hozzá a munkahelyem segítsége. Nem nagy dolog, de nekem az. Főleg, hogy egy négy napos rendes fesztiválról van szó. Szóval páran úgy gondoltuk, hogy meglegyen a bulira a megfelelő hangulat összedobunk pár cigire. El is intéztük, erre nagyon kedves barátaim, akiket szinte minden nap szívesen látunk a megkérdezésem nélkül így elkezdenek tekerni az én cuccomból. Nem az, mert úgyis csináltunk volna cigit, de basszus, nehogy már olyan hamarabb tekerjen az enyémből, mint én, akié. Pofátlanság!
És még van pár dolog, de azokra már gondolni sem akarok.
Szóval ilyen hatások érnek/értek mostanában.
Még bírom!
Idén kiábrándultan és gatya másnaposan mentem a Szigetre tudósítani. Előző nap bulizgattunk egy kicsit a szokásos módon. Szóval elvállaltam, mert ingyen volt és nem volt más dolgom. Sajnos az egyetlen zenekart, amire nagyon menni akartam, az a 30 Seconds To Mars-t nem várhattam meg, mert persze vasárnap reggeles voltam... Szóval ők kimaradtak, de!
Ahogy ott lődörgök, a Nagyszínpad felől teljesen jó zene árad... Mondom, mi a f*sz, ezt csak megnézem már...
No ekkor találtam rájuk:
Le is csusszant rögtön mind a 4 lemezük + a remixek...
Ma nagyon fáradtan, vártam egy teljes órát, egyes-egyedül a Tisza parton. Mennem kellett rendezvényre tudósítani, de hamar értem oda a telefonos bejelentkezés miatt, de arra persze várnom kellett, hogy ne üres asztalokat fotózzak.
Gondoltam leflashelek a Tisza partra úgyis közel van, majd olvasok. Aha, otthon kipakoltam a könyvem, a telefonom merülőben, és senki ismerős nem volt a környéken...
Néha ez a kacsa jött arra, hogy megnézze mit ücsörgök ott. Gondoltam itt a remek hely meg idő, hogy magamra maradjak a gondolataimmal, de semmi nem jutott az eszembe, így inkább bambultam tovább.
Ezután a kacsa is elúszott...
Ha balra néztem akkor ezt láttam. Íme a Belvárosi híd és a szemetes Tisza part.
Zabhegyező
